A kakaol nevű babot egy üstbe vagy más rézedénybe tévén, s jó erős tüzet tévén alája, egy szüntelen keverje mindaddig, míg mint a kaffét szokták pergelni, s arra kell vigyázni, hogy meg ne égjen; ha megég, keserű lesz, ha eléggé nem pergelik, világos lesz. Akkor egy deszkára terítvén egy laskaserítővel el kell az haját rontani, a magvát egésszen hagyván; egy rostával vagy kis tekenővel az haját kiszelelvén, a tiszta bélit, három fontot az hozzá való görbe meleg kőre kell tenni, és a seríttővel aprónként rontsa lefelé. Az alsó vége alatt a kettőnek egy kis tekenő álljon, és abba folyjon, és egymás után hat versen kell úgy leszűrni; a görbe kő alatt egy pecsenye alá valóba szenet kell tartani, hogy olvadhasson. Azután két font korusza nádmézet kell hozzá rántani, egy lot aprón szitált vaniliáját, egy quintli akár faolajat, akár szerecsendió-virágot, s ezeket jól egybekevervén, ismét kétszer le kell súrolni, és akkor kész, és lehet akár formába, akár csak papirosba rakni, és fél nap úgy hagyván, akkor papirosba kell takarni, és olly helyt kell tartani, azhol semmi szagos vagy ruhanéművel együtt ne álljon, mert ha vagy avval, vagy nedves helyt áll, elvész az íze. Másként 30-40 esztendeig eláll.
A vaniliáját, mikor megtörik, elsőbben jó aprón kell metélni, és rézmozsárban jó erőssen törvén, elsőbben nyers lesz. De minél tovább törik, szárad, és minden fertály órában egy-egy kis fejér nádmézet kell hozzá törni, és jól egybesúrolván, meg kell szitálni, és a korpájához ismét nádmézet tévén, mindaddig kell törni s szitálni, míg mind általmégyen. Úgy kell a nádmézet osztani, hogy csak annyi lot légyen, mint a vánilia.
