5. Azmely embernek igen nagy betegség miatt elvísz [elvész] az szája íze, hogy semmit sem ehetik

[A cím folytatása: a szó helye üresen hagyva; az OSZK Quart. Hung. 2247. sz. kéziratban ehelyütt ehetik áll], nem is kívánja az ételt; bár gyermekágyas asszony is legyen, így kell táplálni, hogy az éhség miatt nagyobb nyavalya ne érts[e]


Végy egy hitvány és menníl vínebb [mennél vénebb] kappant, azt megölvén és megtisztétván rendi szerínt, metíld le minden húsát, az csontjait egy famozsárban törd öszve, de nem igen apróra, azt rakd egy ónpalackban az hús közí [közé], aközí tégy ennihány aranyat; ha aranyad nincsen, aranyláncot, azkin [a kéziratban az szin] zamánc nincsen. Törötlön [töretlen] sáfránt, szerecsendió-virágot kell belítenni, így b[e] kell s[ó]tolni az palackot igen erősen, hogy az víz belí ne mehessen, azután egy fazík vízben kell tenni, ehhez ha nemigen jó [ti. a dugó], tehát úgy kell betenni, hogy az száját ne írje az víz, ha peniglen jó az sótója az palacknak, tele [a kéziratban fel] lehet az víz. Kivenni az tőztől [tűztől], tiszta gyolcsruhán által kell facsarni, tiszta e[d]ínben el kell tenni. Tehénhús levíben vagy bár egyéb lívben [lévben] és azkit szeret az beteg, csakhogy igen meleg ne legyen, tégy abbul az kappanlívbül egy kanálkával belé, hadd olvadjon el benne. Az[t] megegye az beteg minden nap kétszer, annyi, mintha egísz kappant megenník [megennék]. Igen jó orvosság még szárazbetegség ellen is.