Apafi Anna I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem nővére, akiről Jókai Mór Erdély aranykora című művében is olvashatunk. Apafi György lánya, aki a tizenegy gyermek közül a hatodik.
Házasságairól annyi tudható, hogy első férje, a sepsiszentiványi Henter János 1661-ben elhalálozott, ezen házasságából született Klára lánya. Második férje Ghillányi Gergely, ennek íródeákja volt Újhelyi István, akivel Apafi Anna másoltatta Orvosságos könyvecskéjét, mert említett Klára leánya 1677-re elég idős volt ahhoz, hogy az életre felkészítéséhez édesanyja figyelni kezdje testi-lelki épségét. A kézirat Apafi Anna számára, magánhasználatra készült.
A kézirat egykori állapota:
Negyedrét alakú, sajtolt díszítésű bőrtáblára fűzött. A címlap tintával rajzolt, itt szerepel a másoló, a cím és Apafi Anna neve. A 139 számozott lapból sok elveszett, a tartalomjegyzéke is csonka. Az orvosi rendeletek nem abc-rendben, nem is tartalmilag csoportosítva rendezettek, hanem alkalmazásuk gyakoriságának megfelelően szerepelnek.
A végén Mutató Tábla segíti az eligazodást. A rendeletek előtt néhol aláhúzott szavakból vagy több mondatból álló címjelzés szerepel. A 125. oldalon VÉGE felirat, ám a 126. oldalon kezdődik még két recept áll idegen kéztől. A mutatótáblából rekonstruálható a hiányzó levelek száma: 8. A hiányzó lapok tartalmát a tartalomjegyzékből tudjuk:
31. Pestis ellen, Sárrul
32. Feketeüröm vizének hasznai
45. Flastrom mindenféle kelésnek kifokasztására. Juhok mikor mételyesek. Kelésnek kifokasztására való hasznos flastrom. Mindenféle kelésnek kifokasztására való hasznos flastrom.
46. Bissalma lictarium. Giliszta ellen.
53. Azmely asszonynak elvész az teje. Azkinek az száját az íz eszi. Azkinek az oldala fáj s hurut. Hogy az asszonynak sok teje légyen. Íz ellen. Oldalfájás ellen. Szemnek világosítására.
54. Azmely ember ágyba vizellik. Kólyikárul. Levesticumvíz. Sebre való ír.
55. Azmely ember nem emészthet, hanem csak hány. Kopaszság ellen. Koszos főrül. Torokgyék ellen.
56. Azmely embernek foga húsa fáj, avagy pofája dagad. Békák hogy hallgassanak, ha akarod. Foga húsa azkinek fáj, avagy a pofája dagad. Ha azt akarod, hogy a békák hallgassanak. Okádásrul. Pofának dagadásárul. Szónak tisztulásárul.
A kódex történetéről:
1884-ben alsó-csernátoni Zambler Domokos, a sepsiszentgyörgyi állami méntelep tényleges századosa ajándékozta Cserey Jánosnének, aki távoli és bonyolult rokonsága miatt volt jogosult a kézirat kikérésére. A nyelvészetileg, művelődéstörténetileg és néprajzi szempontból is érdekes kódexet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kézirattára őrizte. A II. világháborúban megsemmisült, ugyanis azok között a kéziratok közt volt, melyek megmentésére Herepei János tett kísérletet avval, hogy megkísérelte elszállíttatni őket, de a szállítmányt bombatalálat érte. A szöveget Radvánszky Béla másolata őrizte meg.
Mindkét szövegkiadás a Radvánszky Béla-féle átírást közli, csupán a központozást modernizálták, a jegyzetek is Radvánszky megjegyzései.
Debreczy Sándor öt nagy csoportba osztotta a rendeleteket:
1. Úgynevezett Memorialek – orvosságok vagy különböző anyagok mellékhatására figyelmeztet, pl.: „10. Memoriale. Azmely asszonyember iszik fodormentavizet, s ímelyeg az gyomra, avagy a hasa fáj, az olyan asszonyember nehezes; s ha nemíimelyeg az gyomra s nem fáj, tehát nem nehezes.”
2. Vallásos előírásokon alapuló rendeletek – imaszerű fohásszal, imádkozással kombinálják az orvosság szedését: „56. Szívfájásra vagy szegezésrül való orvosság. Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében Ámen. Ezután a Miatyánkot és ismét ezen orvosságot, utána ismét másodszor az Credót, azután ismét az orvosságot, az Miatyánkot utána elmondani, próbált dolog. Az kezét penig, mind az kettő, reá kell tenni az emberre, azhol az nyavalyája vagyon, s mindenkor, valamikor Atyát, Fiút és Szentlelket említ, meg kell nyomítani, mind az három személyt mikor említi, egyszer minden személy említésekor.”
3. Népi babonára támaszkodó rendeletek – ezekben fellelhető a nép természetimádó hitvilágának minden mozzanata, hiszen a betegség gyógyításában osztozkodik az egész természet: föld, hold, tűz, fém: „438. Golyvás embernek való orvosság. Mint kell gyógyítani, ha húsz esztendig lett volna is rajta, csak véle ne szülessék, ilyformán kezdj a gyógyításhoz, elvész az golyvája. Mikor hold fogytára két nap lészen, végy fél fertály fekete bársont, valamint tartják, add meg az árát, egy pénzt se kérjél benne, ahhoz végy spongyiát, újat, azt is úgy, valamint tartják, egy pénzt se kérj el benne; onnan mindjárást menj az fazekashoz, végy egy új fazekat, annak is add meg az árát, valamint kérnek, semmit se szólj. Az bársont s az spongyát tedd abban az fazékban, fedővel fedd bé, s tiszta agyaggal tapaszd bé körül, hogy semmi párája ki ne menjen; rakj tüzet egy tiszta helyre, tedd belé az fazekat, takard bé, hogy sem az fazék, sem az fedő ki ne lássék az tűzből, hanem környös-körül eleven szén legyen, s meg ne mozdítsd az helyébül egy vagy két óráig. Azután kivévén az tűzbül az becsinált fazekat, ugyanazon napon, mikor az hold fogytának utolsó két napja vagyon, mindazon az napon készítsd el. Ugyanazon az napon estve vacsora után abbul az fazékban lévő porbul vegyen ember az kés hegyire, s egy kalánban vízben add meg innya, azután se egyék, se igyék, hanem feküdjék le. Másnap reggel is végy az kés hegyire, s add meg innya egy kalán vízben, ebédig se egyék, se igyék; estve meg azon szerint adj, akkor se egyék, se igyék. Harmadnapra újság leszen, akkor osztán ne éljen véle, hanem csak holdfogytára az utolsó két napon ilyenformán mindenkor; ha úgy élsz véle, az mint meg van írva, elhidd, hogy elvész.”
4. Gyógyító italok készítéséhez is bőségesen nyújt segítséget: „39. Azkinek gyomra megveszett. Az feketeürmöt meg kell áztatni, az gyükerét jól mosni, s azután mind füvestül igen aprón meg kell metélni, egy avagy két tiszta fazékban kell tenni – csak félig legyen a fazék -, tölts erős bort reája, kenyérhajjal felül csináld bé, tégy belé szerecsendiót, borsot, fahajat, gyömbért, mézet, főzd meg igen jól, hogy fele elfőjön, minden reggel és estve, mikor le akar feküdni, egy kis üveggel mindenkor igyék meg benne az beteg tizenötöd napig.”
5. Egy teljesen latin nyelvű rendelet is akad, Báthori István lengyel király orvossága. Valószínűleg idegen nemzetiségű orvos írta, mert nyelve feltűnően eltér nemcsak a korabeli, de még a jóval korábbi időkből fennmaradt hasonló emlékek nyelvétől is.
Újhelyi csak másoló. A szöveg egy népszerű gyűjtemény másolata, amely 1773-ban ötödször jelent meg, Kolozsvárott: Házi különös orvosságok, melyek az orvosok nélkül szűkölködő betegeskedőknek vigasztaláskor nyomtatásokból és írásokból szedetek egybe.
Apafi Anna könyvében sok recept szóról szóra egyezik evvel, pl.: „Feketeretek, kénkővel kell megtörni, s ezt kifacsarni, és annak vizéből mint egy kalánnit meginnya.”
Újhelyinél: „Feketeretek, kénkővel meg kell törni, azt osztán kifacsarni, s annak a viziben mint egy kis kalánnyt kell meginnya, felette ízes, hasznos orvosság.”
Apafi Annánál olyan recept is van, ami a Házi különös orvosságokban nem szerepel, pl. különböző olajok készítéséről, megnémulás, hasfájás, orrvérzés, torokfájás, viszketeg, koszvar, fakadék gyógyítására szóló rendeletek, melyek teljesen hiányoznak a kolozsvári kiadványból. Ám Újhelyi másolata olyan rendeleteket is megőrzött, melyek sem e gyűjteményben, sem Pápai Páriz Pax corporisában nem szerepelnek.
Apafi Anna könyvének forrása tehát a Házi különös orvosságok szövegének egy régebbi változata, másfelől olyan régi rendeletek, melyeket a későbbi szövegszerzők nem ismertek.
Forrás: DEBRECZY Sándor, Apfi Anna orvosságos könyve, Erdélyi Múzeum, 1940, 322-329. l. Medicusi és borbélyi mesterség, szerk. HOFFMANN Gizella, Bp., 1989 (Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 9).
