„Tisztiben jár pedig, hogy a szűlés fájdalmi kőzőtt lévő Asszonyokat segélje, a Világra jővő uj emberre gondot viseljen hogy az meg ne sértessék.” (Bod Péter)
I. Előzmények:
- a bábaság valószínűleg a gyógyító specialisták kiválasztódásával egy idős, és fejlettebb közösségi életformát és szervezetet feltételez
- már az Ótestamentumban is megjelennek, megbecsült tagjai a közösségnek
- Mózes I. 35: 17, „A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!" (Ráhelnek Benjamin születésekor)
- Mózes I. 38: 28–29, „Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: ez jött ki először. De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Perecnek.” (Júda és Támár fiainak, Perecnek és Zerahnak a születése)
- Mózes II. 1: 15–21, Az egyiptomi fáraó megparancsolja a héber bábáknak, hogy a zsidó asszonyok fiúgyermekeit öljék meg, ám azok nem teljesítik a parancsot.
- Bod Péter: „Ez a Hivatal az emberi Nemzetben régi, a mellyre tanítatta az Embereket a szűkség mint egyéb mesterségekre is.”
- az ügyesebb, bátrabb, más gyógyító tevékenységgel is foglalkozó, tapasztaltabb asszonyok vállalkoztak a szülések és a hozzájuk kapcsolódó rítusok levezetésére, valamint a női bajok orvoslására
- a születés közösségi esemény – segítő mechanizmusok és egymásra figyelő megnyilvánulások – csak ritka, kivételes alkalmakkor maradt egyedül szülő asszony
- spontán út a kölcsönös segítségnyújtástól a falusi bába hivataláig
- a bába szó szláv eredetű, először 1395 körül, ’öregasszony, vénasszony’ (vö. TESz.)
- 16. századtól a gazdag, németek által lakott szabad királyi városokban esküdt bábákat alkalmaztak, rendszeres fizetéssel, törvények szabályozták tevékenységüket
- a hódoltság területén csak a török kiűzése után kezdtek bábákat alkalmazni, Budán 1690-től
- a 18. század közepétől változás a szülészet terén - felvilágosodás egészségügyi reformtörekvései megváltoztatják a szokásszerűség folyamatát
- a 18. században óriási demográfiai robbanás következett be, amelyet elősegített a szülés szakszerűbb, hozzáértőbb lebonyolítása
- a bábaságról mint egy jól körvonalazott, bizonyos kritériumok alapján meghatározott mesterségről, foglalkozásról csak a 18. századtól beszélhetünk, de azutáni is a népi hiedelem és szokás által is szabályozott foglalkozás
II. Bábaság - az első oktatott női foglalkozás:
- a) rendeleti szabályozás
- Mária Terézia rendeletei indították meg azt a folyamatot, amely során a bábaság az első államilag felügyelt, oktatott női foglalkozás lett
- az első országos rendelkezés kidolgozása 1745-ben Torkos Jusztusz János, Pozsony főorvosa, nevéhez fűződik: szabályozta a bábák feladatkörét
- az orvosok alatt állnak, velük szemben tiszteletet kell tanúsítaniuk, tisztességes életet kell élniük
- a szülés körüli segédkezés mindenféle diszkrimináció nélkül
- nehéz szülés esetén kötelesek orvost hívni
- keresztelhetnek életveszélyben levő újszülöttet
- magzatelhajtás az orvos tudta nélkül tilos
- vizsgát kell tenniük
- egymás közti egyetértés
- végrehajtásához hiányoztak az adminisztratív és technikai feltételek
- 1770. Sanitätsnormativ, kidolgozásában Mária Terézia udvari orvosának, Gerard von Swieten holland orvosnak volt kulcsszerepe
- minden törvényhatóság hozzon létre egészségügyi bizottságokat - felügyeleti szerv
- csak vizsgázott és esküdt bába működhet
- minden szomszédos 2-3 falunak legalább egy bábája legyen
- becsületes, józan élet éljenek
- titoktartás, egymás megbecsülése, veszély esetén orvost kötelesek hívni
- életveszélyben levő újszülött megkeresztelése
- az újszülött és a gyermekágyas anya ápolása
- magzatelhajtás tilos
- gyógyító tevékenységet folytatni tilos
- törvényszéki feladatok
- b) az intézményi keretek megteremtése
- 1770. a nagyszombati egyetem orvosi karának felállítása, ekkortól szülészeti kurzusok (az egyetem 1777-ben Budára, 1784-ben Pestre költözött - mivel szükség volt kórházra, ez lett a Szent János Kórház)
- a bábakurzosok oktatási nyelve a német
- a bábáknak kellett gondoskodni a vizsgadíjról is (vagy a bába, vagy az alkalmazó megye, város fizette ki)
- évi 3 bábakurzus, három hónapos
- tananyag: női medence, belső és külső nemi szervek, az ezekben bekövetkező változások a terhesség alatt, természetes és természetellenes szülések bemutatása demonstrációs bábun, műszerek és használatuk ismertetése, étrend, ápolás és kezelés a kismama és a csecsemő számára
- a kurzust terhes és szülő nőkön végzett gyakorlat zárta le
- a tanfolyamot vizsga és (német) eskü zárta le
- 1770 és 1789 között 249 bába kapott oklevelet
- sebészoktatók tanítják a szülészetet: Joseph Jakob Plenck, Rácz Sámuel, Stáhly György
- 1806. II. Ratio Educationis: két 5-5 hónapos tanfolyam, 3 nyelven: német, magyar, szlovák
- 1775. Kolozsvári Orvos-Sebészi Tanintézet li>1770-es évek végétől Nagyszebenen is működött bábaképző
- ezen intézkedések ellenére azonban a 19. századig csak kevesen szereztek oklevelet
- a falvak és a mezővárosok szakképzett bábaellátottsága még a 19. század végén is igen gyér volt
- cédulás bábák
- mivel nem mindenki jutott el a bábaképzőkbe, a megyei főorvos, majd a megyei bába is oktathatott szülésznőket: 8–10 napos tanfolyam – szülésznői gyakorlatot folytathattak lakóhelyükön vagy ott, ahol nem volt okleveles bába
- nem volt szabályozva, a színvonal, a vizsga szigorúsága a megyei főorvostól függött
- engedély mellé némi felszerelést is kaptak
- c) tankönyvek
- Pápai Páriz Ferenc: Pax Corporis, 1690.
- Weszprémi István: A kisded gyermekeknek neveléséről való rövid oktatás, 1760.
- Weszprémi István: Bába Mesterségre tanító könyve, 1766.
- Dombi Sámuel (Borsod főorvosa): Bába-Mesterség, melly iratott kérdésekben és feleletekben, 1772. - egyszerű, közérthető, rövid
- Szeli Károly: Magyar Bába Mesterség, 1777.
- Mocsi Károly könyve 1784. - kifejezetten az alacsony műveltségű, analfabéta bábák oktatására
- Kiss Józsefnek, Széchenyi Ferenc udvari orvosának könyve, 1794.
- d) nyilvántartás
- 1783/84-től a megyei tisztiorvosoknak rendszeres jelentéseket, minősítéseket kellett írnia az alá tartozó egészségügyi személyzetről
- a minősítésben szerepelt: a helység neve, a bába neve, a születési hely, a vallás, az életkor, a családi állapot, hol tanult, ki vizsgáztatta, mióta lakik a helységben, ki alkalmazta, a fizetés, korábbi szolgálat, nyelvtudás
- e) a bábák rétegződése
- a bába mint foglalkozás egészen a 20. század közepéig, a kórházi szülés elterjedéséig megmaradt
- rétegződésük ebben az időszakban:
- parasztbábák és segítők (mivel ők nem tettek vizsgát, kuruzsló vagy kontárbábáknak is hívták őket)
- mezővárosban vagy falun működnek, nem mobilak, általában helybeli születésűek
- munkájukat a természetes szelekció, a közösség kiválasztása alapján gyakorolták
- nem független, csak a munkájuknak élő nők
- általában 50 év felettiek
- özvegyek
- a közösség nyilvános választása alapján lesznek bábákká, amelynek helyszíne a templom, iskola vagy a közösségi ház
- fizetés: az első gyermek születésénél fizettek a legtöbbet, ajándékok, étkeztetés a szülés ideje alatt
- cédulás bábák
- másodrendű bábák (másodrendű bábaképzők - gyorstalpaló tanfolyam 1880-as évektől - a tragikus szülési-egészségügyi helyzet miatt)
- okleveles bábák
- az okleveles bábák a legmobilabbak
- sokan érkeztek külföldről, általában Magyarországon szereznek képesítést (előnyük a német nyelvtudásuk), megpróbálnak beilleszkedni, elsajátítják a nyelvet többé-kevésbé
- okleveles bábák feladata a falusi bábák képzése is, ellenőrzi a falusi bábákat, jelentést ír a felettes orvosnak
- a vármegye vagy a város fizeti, sok esetben a közterhek alól is felmentik őket
- általában 30–40 év közöttiek
- férjezettek vagy özvegyek, ha nem azok a tanfolyam előtt, akkor is férjhez mennek, ugyanis az okleveles bábák jó partinak számítottak
- okleveles bábák általában jobb módú városokban, helységekben vállaltak munkát - ebben szerepe volt annak is, hogy nem vállalták a konfliktust a helyi cédulás vagy parasztbábával
III. A bába tevékenységi köre
- a terhességgel kapcsolatos feladatok
- normális szülés levezetése
- a szülés megkönnyítésére pl. a következő recepteket használták:
- „Igen dicsérik az bölcsek az saskövet, mely nemigen drága, írják hogy ha nála hordozza, nem hal meg, az maga is kennyen szül. És mikor az szülésnek órája eljő, akkor is adja meg innia borban, és könnyen szül, avagy amaz édes fa héját főzd meg borban, és azt igya ő k[al]ánból, avagy az sáfrányt igya meg meleg borban, mint egy lotot, igen hasznos.”
- „Ha pedig az magburok ki nem jőne, igen veszedelmes, mert odabe megrothadna, azért mindjárást az ugatóskövet és az saskövet törjék meg, igya meg borban, akár az tiknak tollából csináljanak füstöt, és ültessék rá és szíja hozzá.”
- a vajúdó asszonyok alkohollal itatása - bátorítás és fájdalomcsillapítás, tiltották ugyan, de a kórházi szülésekig fennmaradt
- az érvágás mint a szülést megkönnyítő csodaszer
- a szülőszék nem terjedt el a paraszti használatban, a bábáknak nem volt
- a rendellenes szülés levezetése
- a bábák tudatlansága főleg itt derült ki
- egy dorogi lelkész megmentett egy anyát, ő magyarázta el a bábának, mit kell tennie. Szerinte míg nincs minden faluban tanult bába, a lelkészeket kell kitanítani.
- oktatják a felismerését, kötelességük nehéz szülés esetén orvost vagy sebészt hívni, végső esetben a megyei, járási okleveles szülésznőt (1774. Helytartótanács bevezeti a járási központban lakó főbába alkalmazását)
- a frissen szült asszony ellátása
- az újszülött ellátása
- köldökzsinórral kapcsolatos feladatok
- az első fürösztés - elsősorban rituális jellege volt
- a rendellenesen született gyermekek és a torzszülöttek ellátása - ezek eltüntetése (megölése) általában a bába feladata (a paraszttársadalomban a munkabíró emberekre van szükség), a korrigálhatónak tartott hibákat korrigálták, pl. a hatodik ujj levágása, fog letörése
- a tetszhalott gyermek ellátása
- az újszülött pólyázása
- feladatok az első szoptatás körül
- a gyermekágyas ellátása
- a szüléshez, a születéshez kapcsolódó rítusok
- Antiochiai Szent Margit öve; papok, szerzetesek első miséjükön hordott ruhája
- az égiek jóindulatának megnyerése: gyertyát égettek, olvasót, tömjént, fokhagymát tettek a párna alá, imádkoztak, a placenta eltemetése
- a gyermekágy elkészítése - szúnyoghálót, sátort az ágy fölé az ártó szemek, gonosz erők ellen
- a gyermek felemelése az apa által (vö. Bod Péter, aki ezt a szokást a rómaiakra vezeti vissza)
- a baba a keresztelő előtt nem kerülhetett bölcsőbe, szintén az ártó szellemek miatt
- az avatás: a szülés utáni időszak is tisztátalan (tiltották a munkát, a nemi életet, a ház elhagyását) - az ez alóli feloldozás az avatás, az a asszony egyházi beillesztő rítusa
- a bábák gyógyítási feladatai (a Sanitätsnormativ megtiltja):
- a meddőség gyógyítása
- a mellgyulladás gyógyítása
- a nőgyógyászat körébe tartozó betegségek gyógyítása
- szexuális problémák kezelése
- a gyermekbetegségek gyógyítása
- gyógyszerek készítése
- nemi betegségek gyógyítása
- faladatok a járványok és a himlőoltás idején (járványok idején a bábákat, papokat is bevonták az egészségügyi szolgálatba)
- a bába törvényszéki feladatai: a nők terhességi és magzatelhajtási ügyeiben, erőszak ügyében – szakvéleményt kértek tőlük (Magyarországon a 17. századtól létezik törvényszéki orvostan)
- dajkaválasztás
- születésszabályozás
- gyermekgyilkosság (egészséges gyermek megölése minden nézőpontból bűnnek számított, főleg a megesett lányok követtek el ilyet)
- a magzatelhajtás (vitatottabb kérdés: Mióta van lelke a gyermeknek?), a Sanitätsnormativ szintén megtiltja
- a fogamzásgátlás
IV. A bábák felszerelése
- a tárgyi eszköztár a 18. század közepéig szegényes, csak a komplikációmentes szülések alapműveleteinek elvégzéséhez ad segítséget: olló, kés a köldökzsinór elvágásához, vászonszalag az elkötéshez, ecet az élesztésre és a vérzéscsillapításra, zsír, vagy a szülés előtti és utáni kenéshez, szenteltvíz
- az okleveles bábák megyei orvos által előírt és ellenőrzött felszereléssel
- Rácz Sámuel sebészet-szülészet tanár
- „1. Szülő Szék. 2. A Klistér-hójag és tsövel, kevés lágyító füvek, amelyekhez szék-fű virágot kell adni. 3. Köldök mettző olló, és köldök kötni való galandotskák. 4. A fetskendező, és egy pohár tiszta hideg víz a gyermeknek meg-keresztelésire, ha szükséges lesz. 5. Egy kevés fris vaj. 6. Szalmiák-spiritus, avagy jó erős levendula-etzet a szülőknek, vagy gyermeknek fel-élesztésire. 7. Tser-tapló (fungus agaricus) a vérnek meg-állítására, ha a köldök-sinór a köldökből ki találna szakadni. 8. Meleg víz, és meleg bor a konyhában. 9. Melegítő serpenyő télben a párnáknak és ruháknak. 10. A székbe való dézsa, mellybe az emésztet, az húgy, és a vér folyhasson. 11. Ruha a Szülő Asszonynak. 12. Ruha a kis gyermeknek. 12. Ruha a bábának.”
- 18. századtól a forcepsz, más néven a fogó megjelenése - a baba megszületését segíti
- William Chamberlen francia hugenotta orvos találja fel a 16. században
- férfi szülészeket előnyös pozícióba juttatja, a bábák alárendelt szerepbe kerülnek, megtiltották nekik, hogy nehéz szüléseknél alkalmazzák
- Magyarországon először Weszprémi István használta
- az orvosi karon oktatták a használatát, nálunk lassabban terjes el, bizalmatlanok vele szemben az orvosok is
