OSZK Quart. Hung. 280. - Próbált orvosságok leírva

Címe: Próbált orvosságok leírva

5 f. 205x135 mm.

A leírást a másoló 1684. május 18-án kezdte.

Tulajdonos: Illésházy József, 1735.

A kézirat egy 8 leveles, sárga színű papírból való füzet, egyetlen quaterna, zöldes színű, jól bordázott, de vízjel nélküli papír palliumba hajtva. A pallium fedőlapján fekete tintával:

Gróf Illésházy József: próbált orvosságok 1684

A bejegyzés nyilván egy könyvtárostól származik. Ugyanez a kéz ugyanevvel a fekete tintával az 1a. lapon az eredeti cím alá bejegyezte: „Comitis Josephi Illeshazi Cath[algus] inser. A[nno] 1735.” Az 1a. lap aljára pedig ezt: „Illésházi könyvtárából”.

Maga a kézirat barna színű tintával van írva. Címe az 1a. lap tetején:

Anno 1684 Die 18. May Probalt orvossagok leirva

Lapszámozást alkalmaz (1−9). Receptjeit betűrendben tartalmazza arénától flastromig, itt megszakad. A szöveg Andreas Mattiolinak (1501−1577), Ferdinánd, majd II. Miksa orvosának orvoskönyvéből, annak Madách Gáspár által készített fordításából származik. Így számos gyógyító recepteket tartalmazó kézirattal rokonságban áll, pl. az OSZK Quart. Hung. 2247. sz. kézirattal. Illésházy könyvtárában egyéb gyógyító receptes kéziratok is voltak, pl. az OSZK Oct. Hung. 87, amely hasonló módon van befoglalva, fölszerelve.

Ez a kézirat másolat, nem is a legügyesebb másoló munkája. Egy-egy szó helyét üresen hagyta (1b, 2a), akadnak hibásan olvasott szavai (pl. termés helyett tenned, 1a; az kin helyett az szin, 2a), ez olykor mulatságos hatást kelt. A 4a. lapon áll egy recept, címe szerint "Flastrom, az kin valamj mérges Halis kéll". A szövegből azonban nyilvánvalóvá válik, hogy nem mérges hal, hanem mérges kelés ellen szól a recept. A 3b. lapon mintájának egy részét kihagyta, s a csúz ellen való füst leírását a cím felírása nélkül az öklelet elleni orvossággal folytatta.

Annak ellenére, hogy a szöveg erősen í-ző nyelvjárásban készült (betegsíg, egísz, metíl, fazík, megenník, lív, míz, sírís), alighanem é-ző mintáról készült, mert itt-ott megmaradt az é-ző szóalak (megtisztétván; bészéje 'bészíja' stb.). Eredetijének észak-magyarországi szókincsét (gorelka, uloznik, preterznik, mertnica) őrzi, bár nem mindig érti (az 1a. lapon egy szót nem tudott elolvasni, és kihagyott; a kihagyott szó helyén az OSZK Quart. Hung. 2247. sz. kéziratban a mitovnicsány szó áll).

A kézirat betűhű átírását Árva János és Hegedűs Katalin, hanghű átírását S. Sárdi Margit készítette.