Az nyírfának az tetejit, aki ez idei termés [a kéziratban tenned], le kell szedni, és apróra vagdalni, mentül apróbbra lehet, és meg kell fűzni [főzni] erősen patakvízben, de az vizet alatt kell meríteni, azután abban fürdeni egynyihányszor pedig, de más, hideg vizet nem kell hozzátülteni, csak azon egyszer fűzött vizet kell mindenkor melegíteni.
A zabot is mind szalmástul kell megfűzni, és abban fürdeni javallják.
Item reggel éhgyomorra egy kanál epervizet innya.
Az fövenyes ember mikor írzi [érzi], hogy az fájdalom reá kezd jűni, petrezselyemgyökeret egyék gyakorta, de kiváltkíppen akkor, amikor az füveny fölettébb reg[n]álna rajta. Az pedig nyersen és mentül többet porcfűvizet igyék, preparált rákszemet eresztvén belí [belé].
Az csipke, bár legyen két koreccal, azt mind magostul meg kell törni egy akó bor söprőiben, azután kétszer kell megígetni [megégetni], és ánizsmagot belívetni. Mikor másodszor ígeték, akkor kell az rózsavizet belítülteni.
Az fehér rózsát is levelenkint kell szedni, tiszta mozsár fazékban megtörni és írós vajjal öszvegyúrni, úgy álljon [a kéziratban ollyan] kilenc napig, azután megolvasztani, és ruha által szűrni, egy óntálban kemínyen rózsavízzel megkeverni, tíz napig más-más vízzel kell kimosni, és úgy övegben [üvegben] rakni. Kilenc napig tartván megolvasztani és megfűzni, a ruhán általszűrvén a fájást vele kenni.
